Keresztény életek, filmek, gondolatok

Nagyon sokat szenvedett gyűjteményemet most idehozom, annyi helyen volt már elérhető, csak éppen nem engedték szerkeszteni tovább, vagy teljesen eltüntették mondvacsinált ürügyekkel.

A hit legbővebb forrása a Krisztus keresztjéről való elmélkedés. (C. H. Spurgeon) Már a legrégebbi zsidó próféták is azt jövendölték, hogy az Isten Krisztusának, a Megváltónak szenvednie kell majd; vagyis ami megtörtént, annak isteni rendelés alapján így kellett történnie. Krisztus emberré lételében Istennek az a terve válik nyilvánvalóvá, hogy semmiképpen nem hagyja elveszni gyermekeit, hanem mindent elkövet, hogy visszavezessen mindenkit a teremtés eredeti teljességébe. Isten úgy viszonyul az elbukott és megromlott emberiséghez, hogy hűtlenné vált teremtményeit Krisztus üdvözítő műve által üdvözíti és visszatéríti magához. Fiának halála és feltámadása által pedig megment és megszabadít bennünket a halál ellenséges hatalmából. Isten nem passzív szemlélője az eseményeknek, hanem bölcs irányítója azoknak. Jézus halálának dicsősége abban áll, hogy maradéktalanul teljesítette Atyjának akaratát. A dicsőség és a nagyság koronáját éppen teljes engedelmessége által nyerte el: megtapasztalta és átélte, mit jelent meghalni, ezáltal le is győzte a halált, és Atyja dicsőségesen feltámasztotta. Mivel Krisztus minden következményével együtt vállalta az emberi életsorsot, és tapasztalatból tudja, mit jelent  embernek lenni, ezért lehet ő a mi első és legnagyobb Főpapunk, akinek a mi bűneinkért bemutatott engesztelő áldozata olyan egyszeri és tökéletes áldozat, mely megszabadította a bűnös emberiséget a halál fogva tartó hatalmától. Legyőzte azt az akadályt, amely az embert elválasztotta Istentől, és megmutatta, hogy aki őt követi, ha testileg meg is hal, örökké élni fog: nincs többé félnivalója a haláltól. Urunk, Istenünk, aki a halálból az életre keltetted Krisztust, a mi Megváltónkat, hogy új élet teremtője legyen: törd meg bennünk a bűn hatalmát, hogy új teremtés legyünk Krisztusban. Ámen.

A gyengédség és az erő csak nemes emberek életében összeegyeztethető. Minden más esetben egyik a másiknak kioltója. A gyengédség – az apostol szerint és szerintem is – leginkább a csecsemőjét dajkáló édesanyáknál figyelhető meg abban, ahogyan gyermekükhöz nyúlnak, amikor magukhoz veszik őket azért, hogy megetessék, tisztába tegyék, megfürdessék. Féltik gyermekeiket azért is, mert olyan törékenyek néhány hetes korukban, de még inkább azért, mert szeretik őket. A gyermekük iránt érzett szeretet teszi őket gyengéddé. Ugyanakkor igaz az édesanyákra az is, hogy gyengédségük mellett nagyon erősek is. Sokat dolgoznak, fáradoznak családjukért. Meg is van ezért a szerető gyermekeik előtt a tekintélyük. Pál erre az anya-gyermek kapcsolatra mutat rá, amikor az apostoloknak a gyülekezet tagjaihoz való viszonyáról beszél. Krisztus elhívott apostolaiként nem éltek a tekintélyükkel, hanem inkább szelíden léptek fel a gyülekezet dolgainak rendezése során. Ez a mai szolgálattevők számára is követendő példa, hiszen szelídséggel többet el lehet érni, mint keménykedéssel. Könnyebben hajlik a szív a jóra, ha érzi, hogy féltő szeretet irányul felé. A mennyei Atyánkra, szerető Istenünkre ez a „dajkálgatás” jellemző. Jézus Krisztusban is ez a lelkület volt jelen (Lk 13,34). Bennünk is ez legyen, nem lesz akkor baj a tekintéllyel és a gyengédséggel sem!

Át kell harcolnunk magunkat érzéseinken és hangulatainkon, hogy saját vallásos megtapasztalásaink kicsinyes magánügyeiből kijussunk az Úr Jézusnak való feltétlen odaadásba. Gondold meg, kinek mondja az Újszövetség Jézus Krisztust, és azután gondolj nyomorúságos hitünk megvetendően közepes voltára! – “Csak még ezt vagy azt nem tapasztaltam meg.” Gondold meg, mit követel a Jézus Krisztusba vetett hit: hogy minket hiba nélkül állítson Isten trónja elé, kibeszélhetetlenül tisztán, tökéletesen megigazítva és mélységesen megszentelve. Állj meg bátran, imádattal a hitben, Ő lett nekünk “bölcsességül és igazságosságul, szentségül és váltságul” (1Kor 1,30). Hogy is beszélhetnénk arról, hogy mi hozunk áldozatot Isten Fiáért! A pokolból és a kárhozatból mentett meg és mi még “áldozathozatalunkról” beszélünk? Nekünk szüntelenül a Jézus Krisztusba vetett hithez kell átküzdeni magunkat; de nem az imaközösségi Jézus Krisztusba vagy egy könyv-Krisztusba, hanem az Újszövetség Jézus Krisztusába vetett hitünkig, aki testben megjelent Isten és akinek a lábai elé kellene esnünk holtan. Abban az Egyetlenben kell hinnünk, akitől minden megtapasztalásunk származik. Jézus Krisztus azt akarja, hogy maradéktalanul adjuk át és szenteljük oda magunkat neki. Mi soha sem tudjuk Jézus Krisztust megtapasztalni, sem megragadni saját szívünk határain belül, hanem hitünknek a belé vetett erős bizodalomra kell épülnie. Így láthatjuk meg, mennyire nem tűri a Szent Szellem a hitetlenséget. Minden félelmünk gonosz. Félünk, mert nem akarunk hitből élni. Hogyan félhet vagy kételkedhet az az ember, aki egy lett Jézus Krisztussal?! Ellenkezőleg: győzelmes hitünk diadalénekét soha nem volna szabad abbahagynunk!

Szálljon magába minden lélek,
Szálljatok magatokba mindnyájan.

Olyan mértékben kapunk bocsánatot Istentől, amennyire mi is meg tudunk bocsátani másoknak. Nincs megbocsáthatatlan bűn, kivéve azt, ha hiányzik belőlünk a megbocsátás szelleme. Súlyos tévedésben él az, aki azt mondja, hogy megbocsát, de nem felejt. Inkább ne bocsásson meg, de felejtsen. Többre megy vele. Az igazi bocsánat nem valamiféle hangulatos érzelmi töltet, és nem jókedv kérdése. Megbocsátani annyi, mint úgy tekinteni a másikra, hogy tiszta lappal kezdhet előttem. Ha túl tudok emelkedni a másik gyengéin, és úgy tekintek rá napról napra, hogy érte kell élnem. Mert általa Istennek élek. Akik azt mondják, hogy erre vagy arra a bűnre nincs bocsánat, azok Isten helyett akarnak erkölcsi rendet építeni. Mentségükre szolgál, ha azért mondják, mert még nem ismerték fel a krisztusi bocsánatot. Reméljük, hogy eljutnak erre a szabad lelkiállapotra. (Sánta János) (Forrás: Laudetur Magazin)

Az igazság ismerete félelemre képes, mivel a színtiszta meztelen valóság!

Hamarosan, amit nem a szeretet épített leromboltatik.

Hajlandók vagyunk azt mondani: “A legkevésbé sem valószínű, hogy miután a legnagyobb válságon túljutottam, most visszatérnék a világ dolgaihoz.” Ne gondold ki előre, merről jön majd a kísértés; amiről legkevésbé gondolod, az lehet veszélyes. A nagy szellemi tettek utóhatásaiban jut szóhoz a “legkisebb dolgok rejtett világa”; ha nincs is előtérben, gondold meg, mégis jelen van, és ha nem vigyázol, újra elbuktathat. Hű maradtál Istenhez a nagy és erős kísértések között; most őrizkedj a rejtett áramlatoktól. Ne nézz betegesen önmagadba és ne rettegj előre. Maradj éber: legyen emlékezeted nyitva Isten előtt. A nem őrzött erősség kettős gyengeség, itt végzi aknamunkáját a “kicsiny dolgok rejtett világa”. A Biblia hősei mindig legerősebb pontjukon buktak el, nem a leggyengébben. “Isten hatalma őriz!” – Ez az egyetlen biztonság (1Pt 1,5).

Aki feddhetetlenül él, biztonságban él, de aki görbe úton jár, az kitudódik róla. (Példabeszédek 10:9)  Életét sokféleképpen élheti az ember. Ezen belül a feddhetetlent és a görbe úton járót állítja szembe az Ige. Mi a különbség a kettő között? Nagyon is sok! Főleg lelkileg. Aki görbe úton jár, az bizonyos lehet felőle, hogy előbb-utóbb kitudódik mindaz, amit titkolni igyekszik. Jézus azt mondja, hogy nincs olyan rejtett dolog, ami le ne lepleződne. Lehet, hogy sokára derül ki valami, de az mindig kellemetlen az embernek. S bár gondolhatunk rá, hogy nekünk nincsenek görbe útjaink, azért szabad szerényebben és alázatosabban tekinteni életünkre. Még hívő emberek is képesek nagy lelki terheket cipelni évekig, ahelyett, hogy letennék vállaikról a bűnvallás vagy a bocsánatkérés útját járva. Feddhetetlen? Ugyan ki az, aki manapság ilyen próbál lenni? Ne tántorítson el téged az Isten helyes útján való járástól az, hogy nagyon kevés az útitárs. Belső békével és Isten áldásával, vezetésével párosul ez. A döntés a mi kezünkben – a mi szívünkben – van.

Fájdalmat okozni nem lehet célja sohasem a hívő embernek. Mégis hányszor ártunk egymásnak életünk során! Olykor akarva, máskor akaratlanul. Egészen másképpen nézne ki Isten teremtett világa, ha „csak annyit” sikerülne véghezvinnünk, hogy nem ártunk senkinek, nem okozunk fájdalmat embertársainknak semmilyen módon. A bolond beszéd pedig szintén ártó hatású! Bárcsak többet tudnánk hallgatni, mint amennyit beszélni tudunk embertársainkkal való kapcsolatainkban! Sokkal kevesebb lenne az általunk okozott fájdalom mások életében. Te is így látod?

Mi boldogan élni szeretnénk, nem boldogan halni. De ha bármi miatt választani kényszerülünk, akkor csakis a „halálunk boldogságát” érdemes választanunk. Mert aki mindenáron meg akarja tartani az életét, el fogja veszíteni az örök életet, de aki kész akár az életét is elveszíteni Krisztusért, annak élete lesz a mennyben, véget nem érő boldogságban. Isten nem közömbös a földi boldogságunkat tekintve sem. Amint látta, hogy Ádám nem „boldogul” egyedül, azonnal teljessé tette az életét.

Eljön hát az a nap is, amikor már nem kell szégyenkeznünk. Isten megbocsát, és végre jól megy sorunk. Erre vágytunk rég!  Minden testi vagy lelki jólétünkben Istennek gondja van arra, hogy legyenek a közelünkben olyanok, akiken segíthetünk. Ha nem akarunk adni a miénkből, elszegényedünk. Ha nem sajnáljuk osztogatni azt, amit mi is csupán kaptunk Istentől, meggazdagodunk benne. Saját boldogságunkat csak úgy érhetjük el, ha nem magunkat akarjuk boldoggá tenni, boldognak tudni. Hogy Isten ujjongva tud örülni nekünk, akik nem érdemeljük ezt meg, hisz ítélet alatt voltunk, épp most vette le rólunk jogos ítéletét, ez felfoghatatlan. Olyan megbocsátásról, szeretetről tanúskodik, ami mindegyikünket alázatra késztet, ha összehasonlítjuk a sajátunkkal. Nem azért teszi ezt velünk, mert már eleget szenvedtünk, vagy szentekké váltunk volna. Az ő nevéért fordítja jóra sorsunkat, mert az ő nevében kerestünk oltalmat. Akarjunk hűek lenni ehhez a névhez: krisztusiak, keresztyének! Most is boldog, aki megvallhatja, hogy őhozzá tartozik. De „azon a napon” csak ez a név lesz a menedékünk.

Soha ne hagyd hogy a sátán, bármilyen, objektívnek és jónak tűnő szándék mögé rejtve üzenetét, akadályozzon, vagy visszatartson téged a munkában. Ne feledd, ha egyszer elkezdtél ilyesmit csinálni, akkor felelős vagy azokért, akik általad leltek az Úrra, és nem csak munkálkodnod kell értük, hanem mint ismeretlen barátaidért, imádkozni is, nap mint nap a Jó Istenhez.
Áldjon és vezéreljen téged az Úr mindörökké!
Dicsértessék az Úr Jézus Krisztus!

MIT GONDOLSZ, HÁNY EMBERNEK FOG FÉNYLENI AZ ARCA A NAGY FIGYELMEZTETÉS IDEJÉN? MEGTESZEL-E ÉRTE MINDENT?

... Az élet kegyelmi áldás

... keresd a jót, a gonoszt feledd el, Keresd a jót, a gonoszt fedd meg a nevemben.

... Ne azt nézzed, MIKOR, hanem azt Mennyien Maradunk?

Amikor elkezdődik a megigért kiválasztás, a jók egyre jobbak, a gonoszok egyre elvetemültebbekké válnak, ha nem térnek le a BŰN széles útjáról.

Címkefelhő
Feedek
Megosztás
HonlaprendszerüNK

2010. december 17-e óta szerkeszthetetlenek:

2013. február 26-a óta szerkeszthetetlenek:

2015. január 22-e óta szerkeszthetlenek:

websas.hu
MapFree counters! Free counters! Free counters!
Az Élő Isten Pecsétje