Keresztény életek, filmek, gondolatok

Nagyon sokat szenvedett gyűjteményemet most idehozom, annyi helyen volt már elérhető, csak éppen nem engedték szerkeszteni tovább, vagy teljesen eltüntették mondvacsinált ürügyekkel.

Kegyelmekben gazdag áldott karácsonyi ünnepeket Urunk Jézus Krisztus oltalmazó szeretetében minden idelátogatónak.

http://napimagazin.hu/uploaded/images/Magazin/2008-12-15-christmas.jpg

A felemelő lelkiállapot csak a jellem felemelő magatartásából származhat. Ha az általad ismert legmagasabb mérték szerint élsz, Isten folyton mondja majd neked: “Barátom, jöjj még feljebb!” A kísértésben az aranyszabály: “Menj még feljebb!” Amikor magasabbra jutsz, más kísértésekkel és más jellegzetességekkel kell szembenézned. Sátán az emelkedéssel csalogat a kísértésbe; Isten is felfelé hív, de a hatás merőben más. Amikor az ördög visz magasabb helyre, akkor a szentségről való elképzelésedet olyan magasra csigázza fel, hogy azt test és vér el nem viselheti. Szellemi akrobatamutatvány ez, próbálsz egyensúlyban maradni és nem mersz moccanni sem. – De amikor Isten emel fel kegyelméből mennyei magasságokba, ott nem kell hegycsúcsokra kapaszkodnod, hanem nagy fennsíkot találsz, ahol szabadon mozoghatsz. Szellemi életed történetében hasonlítsd össze ezt az elmúlt hetet az elmúlt évnek ugyanezzel a hetével és lásd meg, miként hívott Isten magasabbra. Mindannyiunkat elvitt oda, ahonnan magasabbról látunk. Az Isten adta igazságnak ne legyen olyan pontja, amit nyomban meg ne valósítanál az életedben. Tégy így és maradj meg annak a világosságában! A kegyelemben való növekedést nem az méri le, hogy nem mentél hátrafelé, hanem hogy van-e bepillantásod abba: szellemileg hol tartasz. Hallottad, amint Isten így szólt: “Jöjj még feljebb!” – de nem te magadért, hanem hogy jellemedbe beletekinthess. “Eltitkoljam-e Ábrahámtól, amit tenni akarok?” (1Móz 18,17). Istennek el kell rejtenie előlünk, amit tenni szándékozik mindaddig, amíg jellemünkben el nem jutunk arra a helyre, ahol ezt ki tudja jelenteni nekünk.

A Biblia azt mondja: „az öregek ékessége … bölcsesség és tapasztalat” – hát jól figyelj! Egy idős ember a következő tanácsokat adja az életre: „Az idő észrevétlenül elrepül. Úgy tűnik, mintha tegnap lettem volna fiatal, mintha épp most házasodtam volna, épp most kezdődött volna el új életem. Hová tűntek az évek? Tudom hogy végigéltem mindet, és vannak halvány emlékeim arról, milyen volt akkor… mik voltak a reményeim, az álmaim. De most itt van… életem tele… Hogy lehet, hogy ilyen gyorsan idejutottam? Emlékszem, hogy amikor idős embereket láttam, azt hittem, hogy a tél olyan messze van, hogy fel sem tudom mérni, elképzelni sem tudom. De íme, itt van… a barátaim mind nyugdíjba mentek, őszülnek… egyre lassabban mozognak… nagy változásokat látok. Emlékszem arra, amikor fiatalok és életerősek voltak, most pedig mi vagyunk az öregek; sosem gondoltuk, hogy egyszer azok leszünk. Minden nap igazi kihívást jelent lezuhanyozni, és egy kis délutáni szunyókálás már nem ritka élvezet többé, hanem kötelező, különben bármikor elalszom ültömben! Nem voltam felkészülve ezekre a fájdalmakra, az erőm és képességeim elvesztésére, hogy ne tudjam elvégezni, amit szeretnék. Itt a tél, és nem tudom biztosan meddig fog tartani. Ha te még nem tartasz itt, hadd emlékeztesselek, hogy gyorsabban el fog jönni, mint gondolnád. Bármit is szeretnél véghezvinni az életedben… tedd meg ma! Ne halogasd, mert soha nem lehetsz biztos abban, hogy mikor jön el számodra a tél. Nincs garancia arra sem, hogy az élet minden évszakát végigéled, tehát mondd el mindazt, amire szeretnéd, hogy a szeretteid emlékezzenek! Az életed Isten ajándéka, az pedig, hogy hogyan éled le, a te ajándékod Istennek és a következő nemzedékeknek.”

A Biblia azt mondja: „Amíg csak föld lesz, nem szűnik meg a vetés és az aratás”. Figyeld meg a sorrendet a Szentírásban: először elveted a magot, aztán időt adsz neki, azután arathatod le a termést. A következetes vetés következetes aratást garantál. Minden elvetett magba bele van ütemezve az aratás. Vajon nem éri-e meg most lemondani egy kis luxusról a későbbi biztonság érdekében, valamint azért, hogy abba a helyzetbe kerüljünk, hogy megvalósítsuk Isten céljait, és ezt halljuk tőle: „Jól van, jó és hű szolgám” (Máté 25:21)

A találkozás

Éjszakai vihar, elhagyatott vidék és egy lerobbant buszból készült büfé. Az ide kényszeredetten betérők viszont azzal szembesülnek, hogy a büfés mindent tud róluk, és egészen megdöbbentő válaszai vannak olyan kérdésekre, amelyeket maguknak is alig mertek feltenni...

Az eskü

John Brightonnak (Ken Howard) és feleségének, Ellennek (Barbara Babcock) az asszony könyörtelen betegségével kell megküzdeniük. Fordulóponthoz érnek, és ekkor dől el, hogy házasságuk darabokra hullik-e szét, vagy úgy fogják szeretni egymást, mint még soha. John ekkor érti meg, mi is az igazi jelentése az oly sok évvel azelőtt fogadott esküjének.

Sokan sokfélék vagyunk. Van, aki mindent elhisz. Bevette kanyar nélkül – mondják a háta mögött. Van olyan is, aki viszont semmit sem hisz el. Állandó gyanú és kételkedés jellemzi. E két szélsőség között valahol ott vagyunk mi is. Hogy melyikhez állunk közelebb, azt mindnyájunknak személy szerint kell éreznünk. Ami kiemelendő Igénkből az a tapasztalat és az óvatosság. Ahogy telnek földi éveink, az előbbiben feltétlenül gyarapodunk. De az se hátrány, ha az utóbbi jellemez bennünket! Szerezz minél több tapasztalatot és élj okos óvatossággal!

Sajnos legtöbbször a viszálykodás, pártoskodás nem az ellenséget, hanem Isten népét rombolja. Sokszor sikerül a kísértőnek elővennie egy olyan kérdést, amiben nem értünk egyet, és máris két vagy sok részre szakadhat a közösség. Van olyan, hogy felnőtt, hívő emberek úgy veszekednek, mint a gyerekek, csak a végén nem tudnak olyan gyorsan és őszintén kibékülni, mint azok. „Ahol az Úr Lelke, ott a szabadság.” (2Kor 3,17) Éljünk ebben a szabadságban, és ne engedjük, hogy a viszályok megkötözzenek és megbénítsanak bennünket!

Sajnos, azóta ilyen az ember jelleme: amit szeret, azt magához akarja ragadni. Mindent magának – a mások kárára is. Felfelé törekszik, másokat lehetőleg letiporva. Az emberiség egész története során állandóan megfigyelhetjük ezt az ellentétet az elnyomók és az elnyomottak között. Az újabb korban a gazdaságilag erősek akarják mindig leigázni és kizsákmányolni a gyengét. Az ember azt gondolja, ha azok kerülnek felülre, akik addig alul voltak, akkor jobb lesz. Nagy tévedés! Nem emberek-e azok is, akik eddig elnyomottak voltak? Nem ugyanaz az ő törekvésük is, hogy eddigi elnyomóiknak a nyakára hágjanak?

Uram irgalmazz! Krisztus kegyelmezz! Szentlélek védelmezz!

Címkefelhő
Feedek
Megosztás
HonlaprendszerüNK

2010. december 17-e óta szerkeszthetetlenek:

2013. február 26-a óta szerkeszthetetlenek:

2015. január 22-e óta szerkeszthetlenek:

websas.hu
MapFree counters! Free counters! Free counters!
Az Élő Isten Pecsétje