Isten szavával kettőt lehet tenni: vagy hallgatni, vagy megvetni. Harmadik nincs! Már a figyelmetlenség is megvetés. Ha közben máson gondolkodom, már megvetettem, aki szól. Van, aki figyel és hall, de a háta mögé veti, amit hallott. Egyszerűen hallatlanná tette, és megvetette. Amit hátad mögé vetettél, azok az Igék egyszer az ítéletkor utolérnek. Az is megvetés, ha elfelejtem, amit Isten mondott. Hányszor felejtem el parancsait, ígéreteit. Nagyon komolyan mondja Sámuel Saulnak: “Mivel te megvetetted az Úrnak beszédét, az Úr is megvet téged, hogy ne légy király” (1Sám 15,23b). Nem vagy-e most azért szomorú, mert valamit mondott Isten, és úgy érezted, hogy ezt nem lehet megtenni? Talán szeretnél megbocsátani valakinek, és nem tudsz. Harcoltál valamivel, tudtad, hogy ez Isten akarata, el is döntötted, hogy engedelmeskedem – és mégsem tudtad megtenni. A gazdag ifjú is megkérdezte Jézust, hogy mit kell tennie. Jézus válaszolt is a kérdésére. Mégis szomorúan ment el az ifjú, mert nem tudott engedni. Nem hallhatta meg, amit Jézus a tanítványoknak mondott: “Ami embereknél lehetetlen, lehetséges az Istennél” (Lk 18,27). Maradj ott az Úrnál! Mondd el Neki: Uram, megértettem, akarom is, de nem tudom. Persze, hogy nem tudod. De az Úr Jézus azért jött, hogy megcselekedje benned, amit nem tudsz. Emlékezz, mi történt Zákeussal. Amikor Jézus bement hozzá, minden elértéktelenedett számára. Minden kárrá és szemétté lett, és minden helyett négyszer annyit tudott adni. Istennél semmi nem lehetetlen!